Hogy 4-5 éves korom előtt mi minden történt, arról csak halvány benyomásaim vannak, de nagyjából az óvoda középső csoportjától már vannak tiszta emlékeim. Ahogy anyám néha túl erős mozdulatokkal mossa a fejem, és én kiabálok, hogy jó lesz, már elég tiszta; ahogy apám reggel a fotelben ülve issza a kávét és szívja a szofit; ahogy a nagyanyám borsót pucol; és ahogy nagyapám gondosan előkészül a borotválkozáshoz.
Emlékszem, ahogy elővesz egy patinás fémdobozt, és komótosan kirámol belőle ezt-azt a fürdőszobatükör alatti kissé megroggyant üvegpolcra. Emlékszem egy téglatest formájú kőre, ami nehéz és sima volt, és a közepe már enyhén homorúra kopott. Emlékszem a kinyitható, hosszúkás, ívelt borotvára. Emlékszem, ahogy kimért, rutinos mozdulatokkal élezi a pengét. A kedvencem az volt, amikor a pamaccsal habot kevert, és felkente az arcára. Még most is előttem van, ahogy mókásan csak a szája látszik ki a sűrű fehérségből, és viccesen ijesztget minket a tesómmal. És arra is emlékszem, hogy ugyanolyan szépen borotvált volt, mint apám, aki hol zsilettel, hol villanyborotvával szabadult meg a szúrós szőrétől.
Sokan pusztán divathullámként tekintenek a retróra, ami egyszer majd úgyis lecseng, pedig ez az irány sokkal többről szól. Amellett, hogy izgalmas életérzés, komoly küldetése is van: átemeli a mába és életben tartja a korábbi idők értékeit. Ez nem a „régen minden jobb volt” nosztalgikus hülyesége, hanem lehetőség a választásra: használhatod a legújabb csúcstechnológiás eszközöket, de akkor sem kerülsz hátrányba, ha kitartasz a jól bevált, régi dolgoknál. Ez csakis rajtad múlik.
És mindez a borotválkozásra is igaz. Kizárólag a te döntésed, melyik iskolát követed, de tudd: mindig megtalálhatod a legjobb eszközöket. Egy igényesen összeállított retró borotválkozó szett nemcsak a menőségi mutatódat emeli az egekbe, hanem még a bőrödnek is jót tesz.